Miskolc Rallye - Paradoxon

Ne is olvasd el, mert hosszú, kiábrándító és nem is "sajtóanyag"... Paradoxon : A paradoxon, állítások egy olyan halmaza, amelyek látszólag ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük. A Wikipédia leírása alapján ez ennek a görög eredetű szónak a jelentése. Röviden és tömören én csak úgy hívom, hogy kettősség...

Nekünk nem csak a Miskolc Rallye, hanem az egész versenyzés is paradoxon és sokszor kettősségekbe ütközünk. Kis költségvetésű csapatként igyekszünk profi színvonalat előteremteni és profikat meghazudtoló elszántsággal, vért izzadva harcolni a technikai és egyéb szembejövő akadályokkal...

Sorolom ezeket az "ellentmondásokat" a versenyünkkel kapcsolatban: kezdve azzal, hogy igyekszünk sosem panaszkodni, mert bár nagyon sok fájó pont van, nagyon élvezzük a versenyzést és életünk szerves része, szívből megyünk...

Az egri "finomságok" (lásd egri beszámolóm!) után, már hétfőtől újra a legnagyobb lelkesedéssel készültünk és készítettük fel a megújult csapatunkkal a versenyautót...

A pályabejáráson is akadt pár olyan dolog, ami miatt vakarni kellett néha egymás fejét is, mégis tökéletesen fel tudtuk dolgozni a gyorsokat...

Technikai gondokkal küzdöttünk a versenyt megelőző napokban és órákban is, mégis elkészült az autó, bár kompromisszumot kellett kötnünk egy Apró Problémának nevezett csekélységgel. Megtettük! Keveset pihentünk és fáradtan álltunk neki a versenyzésnek, mégis ha csak kis "résen" is, de mindig rendesen láttunk, amikor kellett...

Megpörögtünk a felhordáson (amin mindenki meg volt lepődve, bár a tréningen is közel hasonló volt a "csapágygolyó faktor"), megfordultunk és szó nélkül továbbmentünk (nem is káromkodtunk). Nekiállt esni! Mi feltettük ugyancsak a slick gumikat, ami természetesen csúszkált is, ahol épp nedves volt a pálya, de megfogtuk és élveztük is! A szervizcsapat is rohangált le-föl és alá, de mindig a lehető legtöbbet hozták ki magukból. Nem mellesleg két fix szerelőnk egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudott "megjelenni" a versenyen, de Balló Pali ex-navigátor, jelenleg is csapatunk oszlopos tagja) ajánlásával, Szőke József és Bálint László lelkes segítségével egészült ki szervizcsapatunk (Köszönjük).

Végül a (sokak számára keveset jelenthető) hatodik helyet szereztük meg, mégis rettenetesen, egymást ölelgetve örültünk neki...

Két érdekesség még! A negyedik gyorson megpöcköltünk egy lassítót, elgörbült a bal kormányösszekötő...

Szomorúak lettünk, mert nem volt tartalék. Pörgött lomha agyunk, hogy honnan lehetne szerezni, de nem jött az ötlet. Majd Antinak beugrott, hogy a GPS-es "crew" egyik tagjának egy fekete Grande Puntoja van. Hívtuk! Szó nélkül a szervizparkban mellénk állt és széles mosollyal kínálta szervátültetésre járművét. Sajnos a sors nem akart velünk kooperálni, mivel az alkatrészt célszerszámmal tudta volna csak a szervizcsapat kikapni, így maradt az eredeti egyengetése. Bár nem történt szervcsere, de a Punto gazdája miatt újra igazi rallye versenyzőnek érezhettük magunkat. Köszönjük… A másik érdekesség az utolsó szervizpark után történt: késő este (kb.21.09 európai idő szerint) kellemesen szemerkélő eső, iszonyatos forgalom az etap útvonalon a cél felé (ami kb. 45 km-re volt a szerviztől). Önelégült és távolba meredő fél vigyorral az arcunkon (oka, hogy végre az egri kínok után célba értünk) értékelgettük ezt a kifejezetten pihentető 15 gyorsasági szakaszt, majd egyszer csak gumiszagot éreztünk… A fél vigyort rögtön váltották kerek szemek és összekócolt szemöldökök… Majd Anti rögtönzött "esettanulmánya" után már szájára vette a bal első gumink kedves rokonait és méretes szerveit, valamint a velük elvégezhető összes obszcén dolgot. Amint közölte velem, hogy mi a helyzet, azonnal betársultam az észvesztő jelzők formálásába… Hogy tudd kedves olvasó: az elgörbült kormányösszekötő miatt a szervizben a hosszú etap miatt feltett esőgumi beleért a gátlóba és szépen harapdálta ki onnan a gumi-részecskéket. Még pár kilométer és tuti defekt. Előttünk nemhogy az életünk, de még a 6. helyünk elvesztése is lepörgött főleg azzal a tudattal, ami akkor társult ehhez a romantikus estéhez, amikor a kerék az istenért sem akart lejönni. Kb. 15 perc vajúdás és pár elhaladó versenyző segítsége után azért megoldottuk a levételt és visszaraktuk az egyik pót slicket… A tág etap-idő miatt beértünk a célba még így is 6 perccel korábban, de ez is csak a szerencse miatt, hogy a slick gumi éppen (értsd nanométerek) hogy nem ért bele a gátlóba. Ha csak egy picit is beleért volna, akkor a visszalevő 40 km-en biztos, hogy kiszakad és defektet kaptunk volna. Köszönjük neked Sors, hogy ha délelőtt nem is, de itt most mellettünk álltál… A céldobogót ezután már szentélyként kezeltük és olyan volt átgurulni rajta, mintha a "boldoggá" avattak volna bennünket...

Ennyi volt a mi Miskolc ralink, ami sok szép emléket vésett a "kicsi", de annál kitartóbb csapatunk lelkébe...

Visszatérve a paradoxonra: mondtam, hogy ne olvasd el mégis elolvastad. A paradoxon ezen felül relatív is: mert ez a sztori hosszú annak, akit nem érdekel és kiábrándító annak, aki a megszokott "szerintünk porrá aláztunk mindenkit, de mégis szerénynek látszunk", rövid és száraz hangvételű beszámolót várta. Hogy ez sajtóanyag-e? Azt már Rád bízom...