Harapni való az uborkaszezonra...

Ugyanis ne mondja nekem senki, hogy most a "nagy Rallye1-ben" is nem uborkaszezon van! Negyvenpár induló egy első osztályos futamon - az igencsak "soványka termés" (hiába volt hallomásból jó verseny az aradi)... A Vb is alszik már pár hete, IRC is csak augusztus végén hasít újra. De se Forma-1, se WTCC... Hadd szomorítsalak még el! Nem hogy versenyek, de még nyár sincsen (Nagykanizsán 5,1 fokos hideg rekord)... Még rosszabb hír, hogy tőlem sem fogsz sok meleget kapni...

"Egyik délután, megyek az utcán..." és rám köszönt egy volt ismerősöm! Kérdezi: - Mi újság van veled? Rallye? - Uhh apám, kérdezni sem tudott volna ennél gyengébb pontot most az életemből. Hazudhattam volna ennyit, hogy: Áhh! Kösz minden rendben van! Vagy elkezdhettem volna sajnáltatni magam (amiben néha túl jó vagyok :)), hogy: képzeld az történt, hogy... Inkább csak ennyit mondtam erőltetett mosollyal: most kényszerpihenőn vagyok, de dolgozom azon, hogy újra a feladataimat teljesíthessem és gyorsabbá tegyek versenyzőket a munkámmal. Erre mondta, hogy menjünk, igyunk meg valamit és meséljek neki erről az egészről! Belementem, ugyanis már úgy is régen beszélgettem vele...

Első kérdése az volt, hogy tulajdonképpen mit csinál egy navigátor? Én nem azt mondtam, hogy mit csinál egy navigátor, hanem inkább, hogy mit csinálok én, aki nem csak navigátorként üzemelek, hanem csapattagként és csapattársként is: tulajdonképpen minden a feladatom, amit nem a szervizcsapat és nem a pilóta végez. Röviden csak úgy szoktam felvázolni, hogy a pilótának egy feladata van: a gyorsasági szakaszon gyorsan menni. Az összes többi nyűge az én bajom. Szabályokat magolok, szerzek szállást, koordinálom a logisztikát, pályát írok, etapot bejárok, számolok, mérek, jegyzetelek, az órámat nézem, időre vezényelek, nyugalmat közvetítek, figyelmeztetek, ha lemegy a lilaköd, ébresztek, ha a roló menne le, gyógyszert adok, ha baja van, asszisztálom a szerviztevékenységet, a kocsi alá fekszem, ha ezt kívánja meg a helyzet és folyamatosan tartom a kapcsolatot a szerelőkkel és a verseny rendezőivel. Gondoskodom arról, hogy legyen elég zsebkendő(!), ha nem tervezett tevékenységek jönnek közbe etapon: többek közt "emberi szerviztevékenységek", de volt már arra is precedens, hogy azért kellett zsebkendő, hogy az akkori pilótám, vállán lévő terheit abba sírhassa bele (ebből látszott, meg számomra, hogy mennyire is veszi komolyan Ő ezt az egészet. Hidd el nem szégyen sírni, ha a kiküzdött első helyed van kockán az utolsó gyors előtt és 100 ok miatt nagy a nyomás...). Folyamatosan gondoskodom, hogy a pilótám a megfelelő vitamindózist magában tartsa és pótolja, ezek mellett mindig tartok magamnál élelmet és gyümölcsöt. Teszek azért, hogy a fentieket, mind-mind a megfelelő helyen és időben közvetíthessem a megfelelő közeg felé. Ha kell, szponzori tevékenységeket intézek és, ha kell a fizikai és mentális felkészülésben segítek... A reakciója természetesen a "hú" meg a "ha" volt elkerekedett arccal, szemmel...
Következő kérdése az volt ezek után, hogy mi az én Top 10-em, ha van ilyen? Van!

1. Megnyugodni, amikor a pályabejáráson már az összes kanyar fel van írva a piszkozatfüzetbe és már csak ellenőrizni kell. Tényleg felbecsülhetetlen, hogy többet nem kell körmölni menetközben... Majd pár nap múlva becsukni az itinert hólyagos ujjakkal és nagyot sóhajtva, hogy minden pálya már át is van másolva a tiszta füzetbe és már csak menni kell a versenyre...

2. Etapon (közúton) haladni egy elszabadulni próbáló vadállattal, amelyik állandóan sír és ordít (a gép...).

3. Beöltözni a rajttól 5 km-re és a jobb hátsó ablakban még utoljára megigazítani a maszkot, a tökfödőt és német barátját, Hansot...

4. A rajtban állni és az utolsó 5 mp-ben még kettőt húzni az övemen (amíg el nem kékül a fejem)...

5. Majd az első féktáv után megint kettőt húzni rajta (mert szokása mindig fellazulni)...

6. Látni, hogy az emberek fejüket fogva futnak (de természetesen a kamera ránk célozva még), amikor meglátnak bennünket, mert nem hiszik el, hogy elkanyarodunk...

7. Fújni egyet, hogy tényleg elkanyarodtunk... (Néha azért megértem, miért futnak...)

8. Célba érni, övet fellazítani és kezet fogni a pilótával olyan erősen, hogy már széttörjük egymás kezét, mert annyira élveztük...

9. Beérni az utolsó szervizbe, ahol együtt örülhetünk a csapattal...

10. A verseny után este lefeküdni és még hallani az autót, félálomban még diktálni az itinert, látni a szétszaladó embereket, testemben még érezni a féktávokat. Majd amikor magamra húzom a takarót érezni a fájdalmat, amit az öv a kulcscsontomban előidézett...

-Van negatív oldala ennek az egész sportnak? - Kérdezte ezek után. Mondtam neki, hogy ezt jobb, ha nem látja, mert ez rontja a rallyeról kialakított képet az emberekben. Annyit azért sejtettem vele, hogy mivel ez is csak pénz központú sport, természetesen vannak olyan személyek, akik másoknak szeretnek keresztbe tenni. Érdekharcok mennek mindenhol. Vannak, akik hazudnak és a saját kapcsolataidat próbálják elvenni tőled, mint a patkányok, akik minden morzsára ráharapnak. De mint az életben is, a patkányok egy idő után a csatornába kerülnek (néha-néha felbukkannak azért) és ott is rohadnak meg. A sors keze mindig mindent elintéz, úgyhogy energiapazarlás lenne az ilyen "emberekkel" harcolni. De ilyenek mindenhol megfordulnak, szóval nem érdemes róluk beszélni és kategorizálni ezt a rallyera... A másik negatív oldala a veszély, de közel nem olyan veszélyes, mint autóval menni a közúton...
Utolsó kérdése ez volt: Mi a célom ebben a sportban és miért vagyok kényszerpihenőn? A célom csak annyi, hogy a legjobb legyek. Bármit is mondjanak rólam, bármi is legyen a feladat, de mindig csak az a cél, hogy én a legjobb legyek. Eljutni odáig, amíg el tudok és átlépni az olyan lépcsőfokokon, ahol már én elvégeztem a feladatomat... Kényszerpihenőn meg azért, mert egy párkapcsolat sem tart örökké... ;)
Sok sikert kívánt ehhez és elváltunk. Jó volt amúgy úgy beállítani a rallyet, mint egy kuriózumot és mint egy különleges sportágat. Az emberek szemében azért, még mindig súlya van annak a szónak, hogy RALLYE. Akik nem látnak bele, tényleg csak a sok szép színes autót és a sok harcolni vágyó autóversenyzőt veszik része. Jól is van ez így és én személy szerint, amennyire csak lehet törekszem is arra, hogy a rallye szót mi "látók" is csak a pozitívumok miatt emlegessük...