Szabó Zsolt: Címvédés a Rallye Sprint Bajnokság N1 kategóriában

2010-ben újoncként szerezte meg az N1 kategória bajnoki címét a Rallye Sprint Bajnokságban Szabó Zsolt, aki a 2011-es szezonban meg tudta ismételni az egy évvel korábbi sikerét. Az idei évről és a folytatásról kérdeztük Zsoltit.

Két év, két bajnoki cím az N1 kategóriában. Így utólag melyiket volt nehezebb megszerezni?
Mindkét év szép és küzdelmes volt a maga nemében, hiszen én csak tavaly kezdtem el a versenyzést és rögtön az első évben bajnokságot nyerni sok versenyzőnek álom, mely nekem megadatott elsőre, de a bajnoki címet megvédeni azt mondják nehezebb. A Magyarbólyi futam után szó szerint vert helyzetből álltunk talpra és a Bakonyai futam óta ahol elindultunk nyertünk… zsinórban ötöt. Volt, amit óriási mázlival nyertünk meg… közhely, de Iványi Laci bácsit idézve "a pontokat a célban adják". Kérdésedre válaszolva azt gondolom megvédeni sokkal nehezebb volt. Erősebb és népesebb lett a kategória, mint tavaly volt, minden szakaszon meg kellett küzdeni az eredményért.

Nagyon jókat vívtatok idén a kategóriatársakkal. Kaltenecker Balázsék és Borbás Attiláék is nagyon gyorsan kocsiztak. Mit gondolsz mi volt, vagy mik voltak azok a momentumok, amivel a ti oldalatokra billent a mérleg nyelve?
Az idei évben olyan ellenfelekkel csatázhattunk, akiktől nem volt szégyen ha elvertek valamelyik gyorsaságin, de azért próbáltunk arra törekedni, hogy a végén mi legyünk a gyorsabbak. Ez volt amikor nem sikerült, de akkor is 2. helyen végeztünk. Lehet a kupás Swiftekkel nagyon gyorsan menni, ezt sokan nem hiszik el. Azt hiszem, hogy ezt az idei évben párszor bizonyítottuk, mivel nem egy GTi Swiftet, meg VFTS-t is meg lehet verni a kupás autókkal. Az, hogy felénk billent a mérleg az N csoportban leginkább annak köszönhető, hogy az autónk nem állt meg idén egyszer sem, de bevallom volt olyan, hogy szerencsénk volt. Az biztos, hogy megtanultuk beosztani az autót úgy, hogy emellett gyorsak is maradjunk. Nem kaptunk defektet, nem ütöttük le a futóművet, nem csaptuk oda az alját, úgy hogy a fél autó szétszakadt és összegörbült, nem hullott szét a váltó sem annyira, hogy ki kelljen állni miatta. Minden versenyen célba értünk és a legrosszabb helyezésünk is a második volt. Nagyon sokat köszönhetek jelenlegi navigátoromnak Ratting Tominak abban, hogy sikerült megvédeni a bajnoki címet, mert amikor rezgett a léc, hogy nyerünk-e vagy sem, nem hagyott beletörődni abba, hogy ha épp 2. helyen állunk, az is jó lesz nekünk. Nem! Menni és hajtani kell, mert bármi lehet a végére. És bejött.

Melyik versenyt emelnéd ki a bajnokságból?
Minden versenynek voltak olyan élményei, amelyekre szívesen emlékszem vissza. Orfűn az extrém körülményekre. Kurdra azért, mert ott idén mentem először és valahogy nem is lett túlzottan a szívem csücske. Magyarbólyban majdnem bedőltem az első gyorsasági felénél a betonárokba, mert túlzottan sietni akartam. Óriási mázli volt. Bakonya, a Ranga László Emlékverseny szintén különös élmény volt, hiszen új navigátorral mentem és az első métertől kedve meg volt az összhang és a bizalom. Sokunk gyermekkori példaképének emlékére rendezett versenyen muszáj volt nyerni. Aztán Árpádtető… az a kedvenc pályám, végre átnyomhattuk Lapist is a kanyar közepébe épített lassító nélkül. És Bakóca…azt hiszem ez marad meg bennem leginkább, mivel már a teszten sikerült majdnem dobni egy nagy tetőt a Ratting Tomi kedvesével a jobb oldalon. Kb 20 m-t mentünk két keréken úgy, hogy jobb oldalról állítólag nem látszott a horizont, csak a földút. A versenyen 6 gyorsasági után 1,1 mp-cel sikerült nyerni, de azt hiszem ez a verseny volt a vízválasztó, nemcsak a dupla szorzó miatt, hanem ez volt az, ami igazán összekovácsolta az N-es brigádot. Mindegy lett volna, hogy ki nyer, hiszen olyan kicsi különbségek voltak, hogy a 3. hely is szép lett volna. Geresdlaki futamot amiért kiemelném, az az utolsó gyorsasági emléke, amikor egy életem egy halálom alapon jöttünk át, mert 3 gyorsasági után 1 mp-cel vezetett a Balázs. Ő is sietett és túl tőre húzott egy kanyart ami leütötte a felnijét és kapott egy defektet. Egy kanyarral ezen eset felett mérték az időket, ott 2-vel vezettünk addig. De ez már tényleg egy eszetlen hajsza volt. De különös érzés volt, amikor a rajt előtt öltözünk be és átszóltunk egymásnak hárman, hogy "Lent találkozunk"… És addigra a Borbás egyszer már volt tetőn… Baranya Kupa meg azért volt nagyon jó, mert ott ha nyerünk meg van a bajnokság. Ott is majdnem eldobtuk, ráadásul 2-szer egy gyorson, Bétán. De jöttünk a Suzukival Rallye2 abszolút 5. időt Árpádtetőn esőben, amire büszke vagyok. Végül sikerült itt is nyerni és megvédtük a tavalyi címünket. Most így nincs olyan futam amire ne szívesen emlékeznék, szervezés tekintetében is maximálisan csak jót tudok mondani.

Milyen a hangulat az autóban?
Azt tudom mondani, hogy a lehető legjobb. Tomi elég sok mindent átélt már, hiszen ült a bakócai celeb V.V. Telyes mellett is, de igazán szerintem a Neon mellett edződött meg, bár azt hiszem idén sikerült párszor meglepni, de ilyenkor csak szimplán lehülyéz. A lényeg, hogy teljesen megbízunk egymásban és nem félünk egymás mellett. Tetszik a stílusa, ahogy navigál. Egy gondom van vele… még egy 10 kilót fogyhatna… 

Jövőre is maradsz ebben a kategóriában? Van még motiváció benned egy esetleges újabb bajnoki cím megszerzése iránt az N-es kategóriában?
Amennyiben sikerül összerakni az évet, akkor mindenképp megyünk a tavalyi felállásban és GRT Racinges szakmai háttérrel, szigorúan az N csoportban. Az újabb bajnoki cím jelenleg nem motivál, ez persze változhat, de inkább jól akarom érezni magam, jó a hangulat a kategóriában és ez talán az egyik legfontosabb tényező, hiszen ide azért a mezőny 80%-a szórakozni és kikapcsolódni jön, nem pedig köpkölődni.

Az N-es Suzukinak az utcai gumival megvannak a határai, ami egy idő után váltásra kényszerítheti az embert. Gondolkodtál a továbblépésen valamilyen formában? Egy nagyobb kategóriába a sprint bajnokságban, vagy esetleg Rali 2, vagy Túra a Suzukival?
Nekem tetszik ez az utcai gumis autózás, még lehet vele gyorsulni szerintem, nem is keveset. Az autó azt gondolom, maximálisan fel van készítve minden versenyre, csak magamon kell változtatni, hogy még bevállalósabban menjek és rövidebb féktávokkal, de megfeszülni azért nem fogok, esni sem szeretnék. Nem szeretnék autót váltani, szeretem ezt a kis autót, nagyon hozzám nőtt, régről is sok emlék köt hozzá, amikor még a Jani ment vele, épp ezért esett rá a választás, amikor ez a Suzukis történet bevillant. A Túra nem vonz, mert nekünk messze vannak az ő versenyeik.
Ha azonban annyira ránk szakadna a bank /amit kétlek/, vagy esetleg valami ORB-s csapat látna bennünk fantáziát, akkor azért a Mecsek Rallyen szívesen beülnék egy N-es új Swiftbe, vagy egy telefonfülkébe is (Ignis). Gyorsak az Ignisek is, mindig tetszett, ahogy anno kupában mentek vele pl. Gyarmati Ariel, Ranga Lackó, Nagyváradi és a többiek.

Végezetül kinek mondanál köszönetet, hogy sikerült ismét szép eredményt elérni?
Ez hosszú lesz…
Elsősorban támogatóinknak tartozunk köszönettel, hogy bizalmat szavaztak.
Név szerint:
Trucker Security ( www.trucker.hu )
Plan-Dent Kft. (Mérnöki szolgáltatás Pécs, Komjáth A. u. 24.)
NK Építő Kft. (Pécs, Szántó L. u. 6.)
www.rallybrothers.com
www.mobil-gumiszerviz.hu (Emődi Balázs személyesen)

Kiemelt köszönet a GRT Racing Kft-nek, hiszen az autó felkészítésén és szervizelésén túl Guzi Jani szakértelme és Suzukis versenyzői tapasztalata mellyel segít minket, óriási előny számunkra.

A HumanoIT Racing Team vezetőjének, Budavári Zoltánnak is hálával tartozunk, hogy egész évben segítette versenyzésünket.

Köszönjük azoknak a személyeknek, akik egész évben töretlenül mellettünk álltak, segítettek, biztattak és bátorítottak minket… azokat is pusziljuk, akiknek nem vagyunk a szíve csücske, de ez van.

Itt is szeretnénk megköszönni az egyre fogyatkozó sportbíró csapat, a médiások és a szervezők egész éves munkáját!!

Végezetül köszönjük a családunknak és köszönjük a szurkolóknak!

Fotó: Boczka Roland