Egy elfeledett verseny története: Safari Rally a nagy kihívás

Az alábbi cikkben egy olyan verseny történetét elevenítjük fel, amely sokáig a rali világbajnokság legnehezebb és leghosszabb versenye volt. Óriási kihívás mind a gyártóknak, mind a versenyzőknek. Elevenítsük fel tehát, a Safari Rally történetét.

Az első Safari Rally-t 1953 május 27-június 1 között tartották. Akkor még East African Coronation Safariként nevezték el a futamot. A verseny II. Erzsébet királynő koronázásának tiszteletére jött létre. A vállalkozó szellemű pilóták csillagtúra szerűen szelték át Kenya és Uganda területeit, hogy végül elérkezzenek a tanganyikai célig. A verseny győztese egy Volkswagen Bogárt terelgetve Alan Dix és navigátora Johhny Larsen lettek. Ez az első verseny elsöprő sikert aratott mind a versenyzők mind a nézők körében, így magától értetődő volt a folytatás, sőt a kenyai kormány finanszírozta a rendezvényt.

Safari Rally - Tribute



1960-ban ismét névváltozás következett. A verseny nevét East African Safari Rally-ra rövidítették. Ebben az évben duplázott a hazai pilótákat ismét megelőző brit páros Billy Fritschi és Jack Ellis, akik egy Mercedessel vágtak neki a különleges izgalmakat nyújtó erőpróbának. Aztán két évig egy helyi versenyző egyeduralmát hozta a futam, hiszen Edgar Hermann német származású navigátorával, Hans Schüllerrel előbb egy 1600-as, majd egy 240-es Datsunnal volt a leggyorsabb.

East African Safari Rally 1969



1974-ben ismét névváltozás volt, és a verseny a sejtelmes Safari Rally nevet birtokolta. Az első hivatalos Safari Rallyt egy helyi Joginder Shingh (a későbbi N-csoportos VB-t nyert Karamij Shingh édesapja) nyerte egy Mitsubishivel.

A 75-ös év egy svéd versenyző sikerét hozta. Owen Andersson - aki a későbbi Corolla WRC keresztapja, a Toyota Motorsport "főnöke", a Toyota F1 csapat főnöke - és Arné Hetz a legendás 504-es Peugottal nyert. Egyébiránt a Safari Rally az ifjú korát élő rali világbajnokság részévé is vált ekkor már.

76-ban Singh visszavágott és ismét megszerezte az elsőséget. A svédek ekkortájt valósággal remekeltek a Safari Rallykon, hiszen a következő évben Björn Waldegaard és Hans Thorszeliusz győzött, az új fegyverrel, a Ford Escort 1600-al.

East African Safari Rally 1977



1978-ban a Peugeot csapatnak parancsba adta a gyár, hogy a Safari Rallyn a győzelem az elfogadható eredmény. Bevetették tehát a legjobb francia pilótákat, és az 504-es Cupékat pedig V6-os erőforrásokkal látták el. Az erőfeszítéseket siker koronázta. Jean Pierre Nicolas (aki manapság a Peugeot sportigazgatója) megnyerte a versenyt. Aztán következtek Shekhar Mehta (aki a kétezres évek elején az FIA rali szakág vezetője lett) és négy év, amelyek alatt legyőzhetetlen volt. Előbb Datsunnal, majd Nissannal.

1983-tól 1987-ig a skandináv versenyzők uralták az afrikai őrületet. Először az Opel Asconával Ari Vatanen döntötte meg Mehta egyeduralmát, majd következett ismét Waldegard, ekkor már Toyotával. Majd jött az ifjú finn tehetség Juha Kankkunen, aki Waldegard csapattársa volt, olyannyira hogy nem csak autóját, de a svéd pilóta navigátorát. Fred Gallaghert is kölcsön kapta.

1986-ban aztán Waldegard helyre tette a rendet, és simán hozta az első helyet.

1987 egy felettébb érdekes győzelmet hozott. Hannu Mikkola tizennégy év után ismét nyert, méghozzá a bivalyerős Audi 200 Quatrroval.

A 88-89-es év az olaszok sikerét hozta. A Miki Biasion -Tiziano Siviero Lancia Delta trió ugyanis két évig verhetetlen volt, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a verseny még mindig csillagtúra szerűen zajlott, tehát a versenyzők előre nem tréningezhették a pályákat, mindössze a rendezők által kiadott vázlat itinerből tájékozódtak.

1990-ben a Safari királyaként emlegetett Björn Waldegard taposta ismét a legjobban a gázpedált és Toyota színekben hozta az első helyet.

Safari Rally 1990 Kenya




A korábban Waldegardot helyettesítő Kankunnen 1991-ben már Lancia színekben versenyzett, és hozta a tőle elvárt első helyet, a megszokottan csaknem 3500 kilométeres versenyen.

1992-ben a világbajnokság élmezőnyébe berobbanó spanyol Carlos Sainz és Luis Moya hozta az első helyet, a robusztus Toyota Celicával.

1993-ban Kankunnen átigazolt a Toyotához, és ezt a frigyet siker koronázta az afrikai versenyen is.

1994-ben a kenyai bajnok Ian Duncant a Toyota csapat erre a versenyre leszerződtette. Hogy mennyire jól is tették ezt, arra bizonyítékul szolgált a pilóta fölényes győzelme.

Aztán 1995-ben anyagi válság lépett fel a háborúk miatt. A kenyai kormány nem tudta össze szedni az anyagiakat, amelyeket az FIA igényelt, így a verseny nem számított a világbajnoki értékelésbe. Ennek ellenére április első hétvégéjén megrendezték, igaz csekélyebb érdeklődés mellett. A japán Yoshio Fujimoto, Hannu Mikkola egykori navigátorával Arné Hetzel és egy fél gyári Toyotával utasított mindenkit maga mögé.

1996-ban aztán a kenyai kormány megteremtette a kellő anyagi hátteret és az FIA új szabályzatát is elfogadta. 1996-tól a verseny immáron előre tréningezhető szakaszon, igazi ralis jelleggel, azonban még mindig a klasszikus köves, sziklás szavannai terepen több mint 1000 km-es gyorsasági össztávval került a vb naptárba. Az első "modern" kenyai versenyt a Mitsubishi üdvöskéje a finn Tommi Makinen nyerte Seppo Harjanéval a navigátorülésben. A győztes összideje is figyelemre méltó, hiszen a finn klasszis csaknem 12 órás idővel zárta a futamot. Hogy legyen viszonyítási alapunk, ugyanez az idő a Monte Carlo Rallyen csaknem 3 óra volt. Őrjítő hőség, por, sziklák, ezek jellemezték az újkori Safari rallyt.

1997-ben beköszöntött a WRC-k korszaka a világbajnokságra. Az első WRC-kel tarkított Safarit a 95-ös világbajnok Colin Mcrae nyerte.

1998-ban egy másik nagy klasszis Richard Burns szerezte meg a győzelmet, A-s Mitsubishijével valamennyi WRC-t megelőzve.

1999-ben Mcrae átszereződött a Fordhoz és az új Focus WRC-vel próbálkoztak. Az év első pár versenye nem sikerült úgy, ahogy elképzelték, sorozatos technikai gondok hátráltatták őket. Azonban a Safari Rallyra nagyon összerakták a Focus WRC-t és a skót pilóta elsöprő sikert aratott.

Richard Burns 2000-ben ismét sikerre vitte a Subarut.

2001-ben az akkori vb címvédő Tommi Makkinen örülhetett.

WRC Safari Rally 2001



2002-ben talán senki sem sejtette, hogy az utolsó világbajnokságba is beleszámító Safari Rally rajtol el. Pedig így történt. Három napos harc után, kő kemény csatában nyert Colin Mcrae és Nicky Grist.

2003-ban a tárgyalások ugyan megkezdődtek, ám a kenyai kormány nem tudta előteremteni a versenyre szükséges összeget. Az FIA így törölte a VB naptárból a patináns futamot. Azonban az FIA ázsiai futamának továbbra is része a Safari Rally, ami ismét visszakapta a 60-as években használt nevét, és East African Safari Rallyként kerül megrendezésre. Természetesen a kenyai bajnokságba is értékelés kerül a futam azóta. A tavalyi versenyt Carl Tundo és Tim Jessop nyerte egy Evo 9-es Mitsubishivel.

Fotó: volvoadventures.com